Tőkés Mihály – Limonádé
Nem akarok felnőtteset játszani!
Sírtam hozzá verset.
Közfelháborodást keltve,lementünk a kertbe.
A terítés is jött velünk, de az élet ment tovább is.
Mi nem mentünk vele, mert úgy van az kérem,
aki élhetett, annak adhatnak halált is.
A boldogság hazug gyilkos, nem létezik mégis öl.
Mint dús eső, hol kitartod kezed, mégsem hajt semmi föl.
A limonádé citrom és cukor nélkül is jó.
Nincs az elbaszva csak majd másra lesz jó.